Amikor 2011 októberében megkérték a kezem, régi álmom vált valóra. A legtöbb lányhoz hasonlóan én is óvodás korom óta álmodtam arról, hogy valamikor férjhez megyek. Azaz egészen pontosan az esküvőmről.
Nem túlzok, amikor azt írom, hogy a lánykérést követő napon már menyasszonyi ruhákat kerestem az interneten, terveztem a csokrom, a koszorúslányok ruháját és minden részlet egyszerre kavargott a fejemben. Annyira elkapott a "férjhez megyek!" láz, hogy mindenennel egyszerre szerettem volna foglalkozni és megtalálni a legtökéletesebb megoldást valamennyi kérdésre. Az egyetlen dolog, amiben biztos voltam, hogy mi magunk fogjuk megszervezni az esküvőnket. Egyrészt azért mert izgalmas dolog, másrészt, mert úgy voltunk vele, hogy ki tudhatná nálunk jobban, mit is szeretnénk, nem? (Később ez a nagy magabiztosság volt az eslő dolog, amit megbántam, mert esküvőt szervezni koránt sem olyan egyszerű, mint kívülről tűnik.)
A lelkesedésem minden nehézség és később jelentkező bizonytalanság ellenére kitartott a készülődés majdnem mind a nyolc hónapjában. Voltak persze kisebb-nagyobb hiullámvölgyek, amik olykor kedvem szegték, de összességében azért esküvőt szervezni nagyon jó élmény volt. De igaziból nem is a szervezést élveztem, hanem a készülődést, amihez nem kell nyakig benen lenni a dolgok sűrűjében. Aztán jött az esküvő napja, amikor minden addigi erőfeszítésünk eredménye ténylegesen megmutatkozott. Bár az esküvőt megelőző napokban már lehetett sejteni, hogy lesznek olyan dolgok a nagy napon, amik nem úgy sülnek majd el, ahogy szerettük volna (pl. amikor péntek este a dekoros félkész állapotban hagyta el a vacsoránk helyszínét, és már vissza se jött, vagy amikor nem találtam a hónapokkal korábban megrendelt hajdíszemet -, de arra nem gondoltam, hogy majdnem mindenben lesz valamilyen kisebb-nagyobb hiba. Hiába szervezett már az ember millió eseményt - ahogy én is -, az esküvő nagyon más dolog. Főleg a sajátunk, mert érzelmileg is máshogy éljük meg a helyzetet. Előzetes tapasztalatok nélkül az esküvőnkön közreműködő szolgáltatók kiválasztása is nagy zsákbamacska, és rengeteg olyan dolog van, amiről azt gondolja az ember lánya, hogy magától értetődik, aztán kiderül - legtöbbször már későn -, hogy nem így van. Sok esetben már csak az esküvő napján...
Az esküvőnk, összességében szép emlék számunkra, a sok hiba ellenére is, de rengeteg dolgot tanultam belőle. Ha másnap megint nekiállhattam volna megszervezni, egészen máshogy csináltam volna, hogy jobban élvezhessem azt a napot, amit egész addigi életemben vártam.
Hiába azonban a sok tapasztalat, jó esetben az ember életében csak egy esküvőt kell szerevezni, így a saját tapasztalataimat legközelebb akkor fogom tudni alkalmazni, ha a családban valaki házasulásra adja a fejét (és még meg is kérdezi a vélemyényem :) ). Addig viszont, úgy döntöttem, leírom mindazt, amit megtapasztaltam, hátha segít más, a boldogságtól megrészegült menyasszonynak is kicsit a realitások talaján maradni és elkerülni néhány buktatót, amit nekünk nem sikerült - és biztos vagyok benne, hogy mások is jártak/járnak velünk egy cipőben.
Ha kíváncsiak vagytok az esküvőnk megszervezésének tapasztalataira, tartsatok velem! A szervezési buktatókon kívül szeretnék megosztani néhány ötletet is, amikkel költségtakarékosan, kreatívan lehet megvalósítani egy esküvőt, illetve inspirációkat adni különféle esküvőkhöz - mert bár magunknak egyet szerevezhettem, még legalűbb tízre való ötletet gyűjtöttem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése